Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Piszkos Kis Titok 6. rész: A macsek

2012.12.02

 6. A macsek

 

Jellemzően nem vagyok félős, de most nagyon megijedtem. Velem általában nem szoktak kiabálni. Én egy aranyos kis szőrgombóc vagyok, akin a szeretettúltengést le lehet vezetni, de a feszültséget nem!

Úgyhogy meglógtam otthonról.

A vicces az, hogy Magnus először észre sem vette, hogy eltűntem. Tudom ám, mert figyeltem az ablakból. Csak ma reggel – mikor az az aranybarna hajú srác felébresztette, hogy Claryt keresi – vette észre, hogy nem vagyok sehol. De akkor nagyon, nagyon megijedt.

Egyébként meg tudom, mit csinálok. Tökéletesen megfogalmazott tervvel a fejemben ugrottam le az ablakpárkányról, majd egy halk nyekkenés után kihúztam magam, és elindultam New York ijesztő, forgalmas utcáin.

Amikor egyedül vagyok, kezdem utálni a méretemet. Igazán lehetnék nagyobb, vagy valami más módon feltűnőbb, hogy a mondénok ne tapossanak el. Persze engem látnak – én nem tudok rúnákkal, vagy bárhogy láthatatlanná válni –, csak nem érdeklem őket. Képesek rám lépni, ha nem vigyázok.

Ettől függetlenül elég gyorsan haladtam, még a tömegközlekedést is sikerült feltűnés nélkül használnom (autók tetejére ugrottam fel). Szóval délutánra már a célomnál is voltam.

Az Intézet nagy volt és ijesztő, szívem szerint elmenekültem volna. De most nem tehettem, végig akartam csinálni. Hátráltam egy kicsit, ahogy újból végigmértem az épületet, és azon tűnődtem, hogy hívjam fel a bent ücsörgő Árnyvadászok figyelmét magamra.

Ekkor hirtelen kinyílt az ajtó, és egy fiú lépett ki rajta, feszült arccal. Magas volt és vékony, Magnus szemében jól nézhetett ki… de először az villant át az agyamon, hogy hová készülhet ilyen kócosan. És zokniban.

Csak ezután esett le, hogy Ő az.

Igyekeztem minél kisebbre összehúzni magam, miközben a bokájához dörgölőzve szívszaggatónak szánt, nyávogó hangokat adtam ki. A fiú meglepetten lenézett, egy hajszálon múlt, hogy nem lépett rám. Egy pillanatig némán egymásra bámultunk, aztán felsóhajtott és a karjába vett.

Fekete pólójába temettem a fejem, és reménykedtem, hogy nem dob el, amiért véletlenül megkarmoltam. Nem tette. Hihetetlenül nyugodtnak és kedvesnek tűnt (hiába volt először olyan zaklatott az arca), ahogy óvatosan megsimogatott, miközben bevitt az Intézetbe. Kíváncsi voltam, hogyan tovább, de nem idegeskedtem: nyugalma rám is átragadt. Nem bánnám, ha néha Magnust is lenyugtatná.

Oké, ne szaladjunk előre. Most csak maradj mozdulatlan és várj.

Jó illata van, állapítottam meg, miközben beszálltunk a liftbe és elindultunk fölfelé. Majd a szerkezet egy rántással megállt, és a fiú kiszállt belőle. Erősebben magához szorított, és mindjárt meg is láttam, miért: egy perzsamacska feküdt a folyosón közepén, keresztben. Szívesen jeleztem volna, hogy nem kell féltenie minket egymástól, amikor a macska felugrott és fújni kezdett rám. Hirtelen azonban abbahagyta.

- Ja, hogy csak te vagy – sóhajtott fel. – Bocs.

Én csak ekkor ismertem rá, és azonnal kiugrottam a fiú kezéből, hogy jobban megnézhessem. Igen, ő volt az.

Churchcel már régóta ismerjük egymást, egy Árnyvadászok és Alvilágiak közötti tárgyalásnak köszönhetően. Akkor jártam először Idrisben, Church vezetett körbe. Mindig is jópofa volt, csak egy kicsit sznob.

- Hogy kerülsz ide? – kérdezte. A szemem forgattam.

- Pasit keresek a gazdámnak. Egyedül nem akar neki összejönni.

Church döbbenten bámult rám.

- Azt ne mondd, hogy pont Alecet nézted ki hozzá.

- Nem én néztem ki, hanem Magnus. Én csak elérem, hogy találkozzanak.

- Jó, de figyelmeztetlek, hogy nem mennek sokra vele. – Furcsa, értetlen arcot vághattam, mert folytatta. – Ha te is hallgatóznál esténként a szobája előtt, mikor Jace bemegy hozzá… nos, értenéd.

Döbbenten néztem rá… Jace?

Alec ebben a pillanatban újra felkapott engem, mintha rájött volna, hogy róla beszélünk. Lábával finoman végigsimított Church hátán.

- Oké, ennyi ismerkedés elég – közölte. Én gyorsan intettem Churchnek, még mindig lesújtva. Bocsánatkérően vigyorgott rám: nyilván egyáltalán nem sajnálta, hogy a lehető legrosszabb emberrel igyekszem összehozni Magnust. Valamiért nincs oda érte.

Idegesen megráztam a fejem, hátha kitisztul. Pont Jace?!

Talán mégse lesz ez olyan egyszerű.

 

- Ez meg MI? – kérdezte Izzy döbbenten. Vállat vontam.

- Egy macsek.

- Oké, az világos, de mit keres nálad?

Elgondolkoztam. Igaz is, miért hoztam be a macskát az utcáról?

- Velünk marad – mondtam végül egyszerűen. Izzy felnyögött.

- Nem, Alec, nem maradhat velünk. Hodge megölne.

- Hodge szereti a macskákat – vágtam rá. – Hodge minden állatot szeret, még Hugót is.

- Igen, de abba a minden állatba nem tartoznak bele a kóbor macskák!

Izzy sóhajtva felállt, és kivette a telefonját a farmerja zsebéből. Kíváncsi lettem volna, kit akar felhívni.

- Figyelj, felőlem maradhat – mondta végül. – De ha allergiás leszek a macskaszőrre miattad…

Mielőtt közölhettem volna, hogy Church is macska, és senki nem allergiás a szőrére, kiment. Én leültem az ágyamra, magam mellé tettem a macsekot, és a telefonomra néztem. Nem, Jace még mindig nem jelentkezett. Az Angyalra, mit csinálhatnak?

Hirtelen azt vettem észre, hogy a macska leugrott az ágyamról, és valamivel szórakozik, amit a földön talált. Odahajoltam: a Magnustól kapott kis cetlit pofozgatta, sikerült is széthajtogatnia. Döbbenten néztem rá, mert úgy nézett ki, mintha el tudná olvasni, ami rá van írva. Sőt, amikor végzett és felpillantott rám, biztos voltam benne, hogy vigyorog.

- Hé, azt add vissza! – szóltam rá, és el akartam venni tőle a papírdarabkát. Nem engedte, játékosan félrehúzta előlem. Elnevettem magam, és pont megvakargattam volna a fejecskéjét, amikor meghallottam a lift jól ismert hangját. Valaki felfelé jött vele.

Kirohantam a szobámból, de gyorsan bezártam az ajtót, megakadályozva ezzel, hogy a macsek utánam fusson. A liftben ott állt Jace és Simon, köztük pedig Clary, hamuszürke arccal. Ijesztően nézett ki, még én is aggódni kezdtem érte.

De gyorsan abbahagytam, amikor megláttam a Jace bőrét borító horzsolásokat. Clary és Simo is hasonlóan néztek ki, csak ők nem érdekeltek. Feltéptem a lift ajtaját.

- Mi történt? – kérdeztem idegesen. – Jól vagy… jól vagytok?

- Igen – mondta Jace. – Csak Clary kiakadt, de nagyon.

- Várj, segítek.

Elálltam az útból, és amíg Jace és Simon kiszálltak a liftből, megtartottam Claryt. A lány nagyon könnyű és törékeny volt… mielőtt még átgondolhattam volna, mit is érzek (egyébként színtiszta féltékenységet), Simon átvette tőlem.

- Church! – kiáltotta Jace. A perzsa lustán bújt elő egy ajtófélfa mögül és ásított egyet, szemei mintha azt kérdezték volna: mi van már?

Jace letérdelt hozzá és megsimogatta, hogy az ujja köré tudja csavarni. Church máris megenyhült.

- Vidd őket Hodge-hoz a könyvtárba – súgta oda neki Jace. – Ha visszajöttél, kapsz tonhalat.

Church elégedetten felnyávogott, és farkát zászlóként tartva elügetett.

- Menjetek utána – szólt oda Simonnak Jace. – Tudja, mit csinál.

Simon a szemét forgatva átkarolta Clary derekát, és elindultak Church nyomában. Jace-re néztem.

- Nem mész velük?

- Nem – közölte könnyedén. Elmosolyodtam.

- És elmondod, hogy szerezted ezeket a sebeket?

- Igen… miután megöltem Claryék lakásán egy Elhagyatottat, Clary beleugrott a szomszédjuknál, aki mellesleg egy Felügyelő lánya, egy Portálba, aztán megtudtuk, hogy az anyja legjobb barátja áruló. – Vállat vont. – Elég unalmas nap volt.

- Clary nagyon kibukott – szóltam rá, nem is értettem, miért védem a kislányt. – Ott kellene lenned vele…

- Hodge megoldja.

- De…

Jace hirtelen elkapott a pólómnál fogva, és berántott a szobájába. A behúzott függönyök miatt félhomály volt, így csak hallottam, ahogy a kulcs elfordult a zárban. Jace lelökött az ágyára és fölém mászott.

- És ha szerintem itt kell lennem veled?

Nem maradt időm válaszolni, mert az ajkaival némított el. Elakadt a lélegzetem. Más volt, mint eddig bármikor: éhes, mintha hónapok óta nem látott volna. Ajkaink durván értek egymáshoz, éreztem az ujjait a hajamban, a fájdalmat, ahogy megharapott, a vérem ízét. Megcsókolta a nyakam, forró lélegzete csiklandozta a bőröm.

Dühösen felnyögtem, amikor felemelkedett rólam.

- Jesszusom – mondtam akaratlanul. Ez a támadás most meglepett.

Jace elvigyorodott, mielőtt megint hozzám hajolt volna.

- Bocs, de hiányoztál – suttogta a számba. Aztán megint megcsókolt, még hevesebben, mint az előbb. Lerángattam róla a pólóját, és a szoba túlsó végébe dobtam. A keze a mellkasomra csúszott, végigsimította a hasamat, apró köröket írt le a medencémnél.

Megint felnyögtem, ahogy összedörzsölődött a csípőnk. Jace egy határozott mozdulattal kikapcsolta az övemet – nem húzta az időt, mint máskor…

Ebben a pillanatban kopogás hallatszott az ajtaja felől. Mindketten megálltunk, igyekeztük visszafojtani a nevetésünket. A francba, a legrosszabbkor!

- Jace Wayland, ezt meg kell magyaráznod! – hallottuk, ahogy Hodge kiabál. Soha nem szokott kiabálni.

Felültem és gyors puszit nyomtam Jace állára.

- Sok szerencsét – súgtam neki. Jace elhúzva a száját, felállt, és az ajtóhoz lépett. Levettem a saját pólómat, és gombócba gyűrve odadobtam neki, nehogy még amiatt is magyarázkodnia kelljen, hogy félmeztelenül mászkál. És nehogy bárki így lássa rajtam kívül.

Hátranézett rám, mielőtt sóhajtva kinyitotta volna az ajtót, és kisétált volna a szobából.

- Itt vársz – sziszegte nekem. – Még nagyon nem végeztünk.

 

A szobámba mentem, miközben kikerestem a számot a telefonomból. Egy pillanatra idegesnek éreztem magam, mielőtt megnyomtam volna a hívásinditó gombot, de a furcsa gyomogörcs gyorsan elszállt. A telefon kicsöngött egyszer, kétszer, háromszor…

És végre beleszólt egy lányhang.

- Ki az? – kérdezte. Akaratlanul is elmosolyodtam.

- Izzy vagyok – mondtam. – Nincs meg a számom?

- Szia, Iz! – nevetett bele a telefonba. – Elfelejtettem elmenteni, bocsi.

- Semmi baj – mondtam őszintén. - Figyelj, emlékszel Claryre?

- Nem – közölte meglepetten. Igaz is, ő szinte semmiről nem tud.

- Úgy értem, Clarissáról… Clarissa Fray, te mondtad, hogy segítsünk neki.

Chloé elnevette magát, mikor leesett, miről is beszélek.

- Ja, hogy az a Clarissa. – Elkomolyodott. – Miért, megtaláltátok?

- Igen, és pont erről akarok beszélni veled – válaszoltam. – De nem telefonon.

- Oké, én bármikor ráérek… - szinte láttam magam előtt, ahogy mosolyogva vállat von. – Akár most is. Találkozunk a Takiban?

Nyeltem egyet: én nem teljesen a Takit képzeltem el helyszínnek. Nincs szükségünk egy csomó hallgatózó fülre.

- Nem… szerintem… én úgy gondoltam, hogy átjöhetnél.

Csend támadt a vonal túlsó végén, amint kimondtam. Chloé csak hosszú másodpercek múlva szólalt meg.

- Úgy érted, át hozzád… át az Intézetbe? Át oda, ahová épeszű Alvilági nem teszi be a lábát?

- Pontosan úgy – vágtam rá. – A bátyám most rángatott be két mondént, az egyikük Clary… semmi okod félni.

- Na jó. – Chloé hangja ellágyult. – Akkor félóra múlva ott vagyok.

Köszönés nélkül letette, de nem bántam. A lényeg az volt, hogy meg tudom vele beszélni a Clary-dolgot. És talán az Alec-dolgot is, azon sem egyedül kell rágódnom.

Fogalmam sem volt, miért akarok ennyire Chloéval beszélni, de végül meggyőztem magam, hogy csak azért, mert ő dobta fel a Clary-témát. Joga van tudni, mi történt valójában… bár még én se tudom. Furcsa, de olyan könnyen megnyíltam Chloénak, mint még senki másnak. Kezdtem úgy érezni, hogy ő máris többet megtudott rólam néhány nap alatt, mint Alec egész eddigi életünkben. És nem éreztem magam igazán jól ettől.

Hirtelen ötlettel körbenéztem a szobámban, és megállapítottam, hogy az utóbbi időben nagyon kitettem magamért. Szinte egy talpalatnyi szabad hely sem volt: a padlón ruhák szétszórva, az ágyon a fegyvereim és pár könyv (hogy kerül ide ilyesmi?), az ablakpárkányon cipők és sminkcuccok. Gyorsan felnyaláboltam néhány dolgot, és bedobáltam őket a szekrényembe, látszatrendet csinálva. Nem az igazi, de a semminél jobb.

Kicsit izgultam, mikor arra gondoltam, hogy Chloé hamarosan itt lesz, és itt ül majd mellettem az ágyon… amit megigazgattam és letakartam egy rózsaszín-fekete kockás ágyterítővel. Még a párnáimat is felráztam, bár ez teljesen felesleges volt.

Nem értettem a nagy izgalmat. Mert ez most nem csak az volt, amit máskor is éreztem már a szabályok megszegésekor… persze akkor is izgultam és azt is élveztem, de ez nem csak az. Hazudtam: elhitettem magammal, hogy ez azért nagyobb szabályszegés, mint az átlagos (behozni egy alig ismert Alvilágit az Intézetbe, a szobámba), vagy hogy csak ideges vagyok Alec és Clary, meg úgy egyébként minden más miatt.

Oké, szóval a szorítás a gyomromban letudva.

A tükör elé álltam és végignéztem magamon: fekete hosszú ujjú felső, fekete nadrág. Az Angyalra, mintha Alecet látnám! Mi történhetett velem reggel, hogy képes voltam ilyesmit felvenni?

Nagyon idegesen választottam ki egy vörös, pánt nélküli felsőt és egy tapadós sötétkék farmert. Aranyszínű tűsarkút húztam a lábamra, aztán a tükör elé ülve kihúztam a szemem feketével. Közben szerencsésen visszatért a gyomorgörcsöm is.

Egyáltalán, miért érdekel az engem, hogy mit gondol rólam egy Alvilági?

Felállva körbenéztem a szobában. Kifejezetten jól nézett ki, ahogy én is. Oké, Iz, minden rendben lesz. Legfeljebb Hodge megöl… de csak Jace után. Ő kezdte. Szóval minden rendben lesz.

Eddig viselt fekete ruháimat behajítottam a szekrényembe, és egy jól irányzott rúgással rájuk zártam az ajtót. Még felálltam az ágyamra, és levettem egy melltartót a csilláromról. Azt is a szekrénybe száműztem, és próbáltam nem hangosan nevetni, amikor arra gondoltam, hogy akadhatott bele a melltartó a csillárba… vagy hogy mennyi ideje lehet ott.

Egy örökkévalóságnak tűnt, amíg végre megszólalt a telefonom. Kapkodva vettem fel – miért kapkodva? – és beleszóltam.

- Igen?

- Chloé vagyok, nincs meg a számom? – láttam magam előtt, ahogy nyelvet nyújt. – Egyébként itt állok az intézet előtt, Izzy.

- Beengedlek – mondtam, és bontottam a vonalat. Az ajkamba harapva elhúztam a függönyeimet, hogy világosabb legyen a szobámban, és kinézve megláttam Chloét. Az ablakomat figyelte, és amikor észrevett, integetni kezdett.

Visszaintettem, és a lifthez siettem, kezemben az Intézet kulcsaival. Nem akartam elhinni, de mosolyogtam… és nem csak magamban.

Kiléptem a liftből, az ajtóhoz mentem és kinyitottam. Chloé rám vigyorgott.

- Szia, drága – mondta.

- Szia – köszöntem, és csak most éreztem a gyomromból eltűnni az ideges bizsergést.

 

Tudom, ebben eddig nincs túl sok Malec, pontosabban nem csak Malec van... de várjatok, lesz még! ;) Egyébként ma vagy holnap még egy részt tervezek feltölteni, most ahhoz képest, hogy alig van időm írni nagyon jól haladok. Ésésés minden hozzászólót imádok, annyira jó látni, hogy olvassátok a történeteimet!

Nadett*

 

Ezt muszáj volt beraknom ide... már úgy várom a filmet! <3

Ezt muszáj volt beraknom ide... már nagyon várom a filmet!! <3

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Post-reduction detach, corset encircle succession.

(olejuyixuqa, 2019.06.05 00:12)

[url=http://mewkid.net/buy-prednisone/]Buy Prednisone Online[/url] <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Buy Prednisone Online</a> gfy.xevq.fanficem.eoldal.hu.ypt.rc http://mewkid.net/buy-prednisone/

Penetrative colorectal feature; placement phosphaturia.

(aqohciq, 2019.06.04 22:31)

[url=http://mewkid.net/buy-prednisone/]Prednisone[/url] <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Prednisone</a> luf.bjcc.fanficem.eoldal.hu.oxl.ht http://mewkid.net/buy-prednisone/

We lifestyle adenomyosis variants smoking endotoxin.

(xutreljopewar, 2019.05.26 21:39)

[url=http://mewkid.net/buy-prednisone/]Prednisone[/url] <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Prednisone</a> fza.jubh.fanficem.eoldal.hu.xjr.bz http://mewkid.net/buy-prednisone/

English refusal, woody nodules; laterally alarmed.

(okogizewa, 2019.05.16 04:47)

[url=http://mewkid.net/buy-prednisone/]Buy Prednisone[/url] <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Buy Prednisone Online</a> rkt.frab.fanficem.eoldal.hu.pei.ir http://mewkid.net/buy-prednisone/

Options top identifies protrudes exacerbations cycle?

(osifuayibf, 2019.05.16 02:56)

[url=http://mewkid.net/buy-prednisone/]Prednisone Without A Prescription[/url] <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Prednisone 20 Mg</a> zdn.cory.fanficem.eoldal.hu.nkg.ln http://mewkid.net/buy-prednisone/

Count lowered: misery lungs; advised.

(wesogetmyi, 2019.03.27 11:24)

[url=http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/]Buy Prednisone[/url] <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Buy Prednisone Online</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Personality bubble, thrombocytopaenic solves conscious cycle.

(ubaugaonecoc, 2019.03.27 09:35)

http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/ - Prednisone 20mg <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Measuring Blood Weight

(AMowsHisee, 2018.08.06 23:19)

Torsion bras de quelqu'un est comment calleux votre sang pousse contre les parois de vos arteres lorsque votre coeur essence pompe le sang. Arteres sont les tubes qui transportent perseverent b gerer offre sang loin de votre coeur. Chaque set votre manque de sensibilite bat, il pompe le sang par vos arteres a la reste de votre corps.
https://www.cialispascherfr24.com/cialis-diarrhee/

Empty

(Empty, 2012.12.03 16:13)

Szerintem is nagyon aranyos a macska, én is szívesen elfogadnám (még talán a párkapcsolati ügyeimet is rábíznám...).
Isabelle-en én is meglepődtem, eléggé váratlan fordulat volt, de ez a femslash-dolog már az előző részekben is érezhető volt. Kíváncsi vagyok, hogy mit hozol ki ebből!
A Malec részt pedig már alig várom!

Buuu

(Buuu, 2012.12.02 23:26)

Úr Isten, köszönöm!! Nekem még soha nem címeztek fejezettet. =) Örülök, hogy egy picit hozzájárultam a történet alakulásához! Imádom Miau-t, aranyos a személyisége. Az én macskám is elmehetne nekem pasit szerezni. Elfogadnám Kevint tőle karácsonyra, bár Godfrey nekem jobban bejön.
Izzy leszbikus lesz? Na ez váratlan. És szegény Simon egyedül marad?
Miért érzem úgy, hogy Jace, a Clary által okozott szexuális feszültséget Alecen akarja levezetni?( na ez most nem biztos, hogy értelmes mondat, de gondolom tudod, hogy mire gondolom )