Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Élek:)

 ... És akkor kezdődik a bocsánatkérés... igen, feltűnt hogy talán januárban volt fent utoljára friss, annak ellenére, hogy nincs semmi bajom... ami azért elég durva, még tőlem is, pedig nem tettem fel annyira rendszeresen az új részeket... Komolyan ne haragudjatok, én megpróbáltam... de nem tudom, valahogy nem jött az ihlet, vagy nem is tudom...

A lényeg az, hogy az elmúlt időszakban hiába ülök le írni, ránézek a billentyűzetre, pötyögök félóra alatt egy bekezdést - aztán kitörlöm, mert nem tetszik. A PKT-ból is kész van kb. fél rész, amit hónapokkal ezelőtt összehoztam, és azóta nem tudtam hozzá semmit írni. Fogalmam sincs, miért, és higgyétek el, eléggé ki is akadtam saját magamon, de egyszerűen nem jön az, ami régen, mikor csak ránéztem a fehér papírra, és már rajta is volt három új rész. Nem tudom, mi van velem. Próbáltam másféle ficeket írni (Gyűrűk Urától One Directionig mindent), párat össze is hoztam... aztán, ha már ilyen ügyes vagyok, próbáltam valami könyvféleséget, 149 oldalig bírtam... és most itt vagyok, teljesen esélytelenül, mert már se Malec-, se másmilyen ficet nem sikerül írnom, a könyvet ne is említsük...

Szóval ez gondolom, hülyén hangzott, de a lényeg az, hogy kimerültem, vagy hasonló. Lehet, hogy ideges vagyok az iskola miatt (?), most kellett felvételiznem, év végi jegyek, stb., de ez nem tűnik valószínűnek. Az is lehet, hogy csak nincs Malec-hangulatom, mert elolvastam a City of Lost Souls-t, és... aki már tudja, mi a vége, érteni fogja. Persze az se segít, hogy már rossz is leülnöm a laptopom elé, hogy na majd most írok valamit, mert előre tudom, hogy nem fog menni...

Nagyon köszönöm, hogy velem vagytok/voltatok, még ha egy évig sem igazán bírta a blogom... köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat és e-maileket, amikre még nem is válaszoltam, mert higgyétek el, nem jó érzés leírni, hogy képtelen vagyok azt csinálni, amit a legjobban szeretek... és köszönöm, ha ezt még elolvastátok... Nekem fantasztikus érzés volt, hogy végre mások is látták az írásaimat és véleményt mondtak róla, az meg főleg, hogy általában pozitívat (azt tartom magamról, hogy bírom a kritikát, de azért nyilván jobban esik, ha dicsérnek). Nagyon örülök mindenkinek, aki megtalálta a blogomat, elolvasta a ficeimet, vagy még hozzászólást is írt. Komolyan. Nem akarom túldramatizálni a dolgot, de akkor is, imádlak titeket.

. . .

Nem fogom végleg bezárni a blogot. Sőt, szeretnélek titeket arra kérni, hogy ha eszetekbe jut, nézzetek még rá, hátha összeszedtem magam. Fogalmam sincs, meddig fog tartani, és hogy egyáltalán menni fog-e, de remélem, hogy igen. Még egyszer köszönök nektek mindent. És sajnálom, hogy így alakult, de ti is látjátok, mióta nem tudtam egyetlen részt összehozni - Malecet sem, és mostanra már mást sem.

Nadett*

(Egyébként a PKT Jalec-részeitől én is falra másztam, de úgy éreztem, hogy kellenek a fichez :p)

(Nian, Edcu-ra gondoltál?)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Empty

(Empty, 2013.06.05 16:11)

Szia! :)
Örülök, hogy (még ha csak egy helyzetjelentés szempontjából is, de) visszatértél. Ismerem a problémádat, én is átéltem már ilyet. Tökéletesen megértem. Remélem azért sikerül majd visszatalálnod régi (termékeny) önmagadhoz és büszkén, magabiztosan fogod megosztani az írásaidat. :)

És egy tanács: ne erőltesd a dolgot, akkor csak jobban megutálod az írást. A sok kudarc hamar elveszi a kedvet még a legszeretettebb dolgoktól is. Inkább azt mondanám, hogy gyűjts sok tapasztalatot, a rád törő ihleteket raktározd el egy kis dobozkába, és ha tényleg úgy érzed, vedd őket elő és majd csak azt veszed észre, hogy sebesen pötyögnek az ujjaid a billentyűkön. :)